Diákélet

A „Ballag már a vén diák” jól ismert dallamára idén 68 diák búcsúzott szeretett iskolájától, ahol összesen négy, illetve öt évet töltöttek.
Az ünnepi alkalomhoz méltón feldíszített tantermekben, az utolsó osztályfőnöki órát követően megszólalt a csengő – ezúttal utoljára –, és a ballagók elsőként tanáraiktól búcsúztak.

„Szeretnénk elmondani azt, hogy az itt töltött év alatt bár kétségbe vontunk néhány szabályt – ma már értjük, hogy értünk volt, nekünk akartak jót.
Szeretnénk megfogalmazni, hogy bár néha fohászkodtunk azért, hogy valamilyen módon elmaradjon egy-két tanítási óra, vagy kapjunk egy rendkívüli igazgatói szabadnapot – mi valóban szerettünk ide járni. Örültünk, hogy egy jónevű intézmény diákjai lehettünk. Annak ellenére, hogy megpróbáltunk mindenféle fondorlatos úton-módon néha a tudás elől menekülni, mi nagyra értékeljük az itt tanító tanárok tudását, odaadását, lelkesedését. minden alkalommal, amikor már múlt időben beszélünk szeretett középiskolánkról. Rengeteg hasznos tudást kaptunk Önöktől, megannyi önzetlen segítséget, megszámlálhatatlan biztató mosolyt. Hálával tartozunk Önöknek. Az iskola igazgatóságának pedig köszönjük, hogy egy jól működő, gondosan szervezett, igényes szellemiségű intézményben tanulhattunk, ahol a szakmai tudás átadása és a barátságos légkör egyaránt fontos volt.” – mondta a végzősök nevében Szalacsi Rebeka.

Ezt követően a ballagók végigjárták az iskola jól ismert folyosóit, elbúcsúztak diáktársaiktól, tanáraiktól, osztálytermeiktől. Az ezt követő ünnepély az iskola aulájában méltó lezárása volt középiskolai tanulmányaiknak.

A hagyományokhoz híven az érettségizők egy szimbolikus stafétát adtak át az alsóbb évfolyamosoknak, jelezve: az iskola szellemisége, értékrendje tovább él a következő generációkban is.

Az ünnepség zárásaként az iskola igazgatója inspiráló szavakkal búcsúzott a végzősöktől, akikre már a jövő héten életük első nagy megmérettetése, az érettségi vár:

„Kedves Ballagó Diákok! Előttetek a jövő. Egy jövő, amelyet ti fogtok alakítani – gondolataitokkal, döntéseitekkel, értékeitekkel. Azt kívánom, hogy legyen bátorságotok szeretni, dolgozni, hinni – legyen erőtök kitartani a nehézségekben, és alázatotok örülni a sikereknek. Vigyétek magatokkal az otthonotok, a közösségetek, az iskolátok értékeit – és ne feledjétek: a nyelv, a kultúra, a közös emlékezet megtartása nem más, mint szolgálat. A mi közös szolgálatunk. Legyetek a felvidéki magyar közösség hűséges tagjai, és legyetek méltó részei az európai népek családjának.”

Mint mindig, most is nagy örömmel ünnepeltük meg a magyar költészet napját, megemlékezve az ezen a napon született, világirodalmi jelentőségű alkotókról: József Attila születésének 120., valamint Márai Sándor születésének 125. évfordulójáról. Bár az ünneplés helyszíne ezúttal is az iskola színházterme volt, a költészetet most mégis egy kicsit más térbe helyeztük – oda, ami nélkül, ahogyan Márai Sándor is mondja, nincs irodalom: a kávéházba.
Tíz tehetséges diák – Bíró Leila, Bíró Bulcsú, Győri Vivien, Benedek Arabella, Egri Tímea, Dudás Lia, Navrátil Alexa, Hodossy Zoltán, Kúkola Viktória és Tóth Ádám – segítségével megelevenedett öt legendás budapesti irodalmi törzshely: a forradalmi szellemiségű Pilvax, a polgári eleganciát képviselő Japán kávéház, a ragyogó New York, a Nyugat nemzedékének egyik központja, a Centrál, valamint Karinthy Frigyes és Böhm Aranka ikonikus Hadikja. Öröm volt az irodalmat, a költészetet egy újabb aspektusból megmutatni. Köszönjük a szereplők odaadó hozzáállását. Köszönjük, hogy velünk együtt ünnepeltétek a magyar költészetet!

2025.március 12-én ellátogatott iskolánkba Szécsi Attila okleveles emberi erőforrás tanácsadó, művelődésszervező, mediátor , aki a magyar rendvédelemben dolgozott 21 évig, ahol nyílt és titkosszolgálati eszközökkel drogosokat, prostituáltakat, korrupt rendőröket, rendvédelmi dolgozókat üldözött. Mediátorként feladata, hogy a tapasztalatait átadja a fiataloknak.
Arról beszélt, hogy a fiatalokat kell meggyőzni,hogy ne használjanak tudatmódosító szereket ,mert akkor még van értelme, később már csak egy pszichológus, pszichiáter tud segíteni, esetlegesen gyógyszerekkel és terápiával.
Diákjaink figyelmesen hallgatták.
Köszönjük Attilának az előadást.

A művészet béke. Béke, mert egymásra figyelünk. Segítjük egymást, hogy gördülékenyen következzenek az egyes műsorrészek. Kapcsolódunk egymással, táncolunk és táncba hívjuk a közönséget, a zene szárnyán szárnyalunk. Anyanyelvünkön történeteket mesélünk, anyanyelvünkről és más nyelvekről történeteket hallgatunk. Összetartozunk és az összetartozás örömét sugározzuk - ez maga a béke. A művészet béke.

Hálás szívvel köszönjük a mai műsor fellépőinek (Bíró Bulcsú, Kürthy Réka, Bíró Leila, Hodossy Zoltán, Csanaky Natasa, Győri Jázmin, Navrátil Alexa, Dudás Lia, Benedek Arabella) az odaadását és helytállását, szívetmelengető érzés volt újra a színpadon látni egykori tanítványunkat, Csepi Bendegúzt, nagy öröm volt, hogy a „takarásban“ ismét ott volt Mészáros Anna. Köszönjük Németh Leventének, hogy „elérhetővé tette“ számunkra a Jókai-bableves megfilmesített történetének „archív“ forrását.

Isten éltesse a magyar kultúrát!