December 3. nem piros betűs ünnep a naptárban, ezen a napon a fogyatékkal élőket ünnepeljük. Ők azok, akik köztünk élnek, kicsit másak, mint mi, és gyakran az élet különböző területein hátrányban érzik magukat. Pedig érzékeny lelkű emberek, akik szeretetre vágynak – és akik talán még nagyobb szeretettel viszonozzák azt.
Az adventi időszak mindig erősebbre hangolja bennünk a jótékonykodás és a mások felé fordulás vágyát. Iskolánk számára ilyenkor különös öröm, hogy vendégül láthatjuk a Mentális Sérülteket Támogató Klub tagjait. Ezeken az alkalmakon új barátságok születnek, váratlan közös pontokra derül fény, és kiderül, mennyi minden köt össze bennünket.
A közös kézműveskedés, a kávézás és a beszélgetés nem csupán az ismerkedésről szól. Sokkal inkább az elfogadásról, az egymásra figyelésről, arról, hogy megérezzük: mindannyian ugyanarra vágyunk—kapcsolódásra, tiszteletre, szeretetre.
Másfajta ünnep ez. Adni szeretnénk, de igazából rengeteget kapunk. Mert néhány perc együttlét után világossá válik, mi az igazi érték: az egymás iránti tisztelet, a figyelmesség, az őszinte emberi jelenlét.
Hálás szívvel köszönöm a kedves, segítő diákok odaadó hozzáállását. Külön szeretném kiemelni Bíró Leila érzékeny és önzetlen közreműködését, aki immár több éve lelkes támogatója ennek a rendezvénynek – és iskolánk diákjaként most utoljára vett részt benne.
Köszönjük, hogy a Mikulás időt szakított ránk, és ellátogatott hozzánk. Hálásak vagyunk az édes meglepetésekért Álló Mónika tanárnőnek, valamint az attraktív és finom falatokért Földes Jolán tanárnőnek és az I. HA osztály diákjainak. Köszönjük a támogató mosolyokat, a kedves szavakat, és mindazt a szeretetet, amely ezt a napot különlegessé tette.